Férgek mozaik
Tartalom
Az állóvizek aljzatán A vízinövényekkel benőtt, táplálékban és búvóhelyekben gazdag, iszapos vízfenék élővilága rendkívül változatos.
Ugyanakkor szeretném, ha a diákok olyan könyvet kapnának a kezükbe, amely biztosítja számukra az egyéni tanulás lehetőségét, hiszen az önművelés igénye a középiskolás korosztályban is egyre fokozottabban jelentkezik. Ezért törekedtem arra, hogy a könyv érthető, tanulható legyen, látsszanak világosan a tudást megalapozó biológiai fogalmak. A tankönyv egy témát folyamatos, összefüggő szövegezéssel dolgoz fel.
Héjakba zárva Tavakban és lassú folyású vizek alján, félig az iszapba fúródva él a tavi kagyló. Kívülről nem láthatunk mást, mint a tojásdad alakú, barnás színű, törékeny kagylóhéjakat.
Ezt a külső, meszes vázat a köpeny választja ki.
Gyűrűsférgek
Nagysága a 20 cm-t is elérheti. Puha, belső váz nélküli teste lábra entomofág paraziták zsigerzacskóra különül.
Feje hiányzik. Mozgáskor a két kagylóhéj kissé kinyílik, és az állat kidugja izmos, ék alakú lábát. Ezzel kúszik az iszapban.
Veszély estén a záróizmok összehúzódnak, és az összecsukódó kagylóhéjak elrejtik férgek mozaik állat testét. A víz a bevezető nyíláson át jut a köpenyüregbe. Ezek a légzés mellett a táplálék kiszűrésében és a szájnyíláshoz való továbbításban is részt vesznek.
Táplálékuk parányi élőlényekből és szerves törmelékből áll. Az emészthetetlen anyagok és a szén-dioxid a kivezető nyíláson át távozik.
A betegséget egy cm hosszú, vékony fonálféregfaj Dirofilaria repens okozza, mely kutyán és macskán kívül rókában és farkasban is előfordul. A féreg fejlődésében és terjesztésében a szúnyogoknak, mint köztigazdáknak van fontos szerepük, a fertőzöttség állatról állatra közvetlenül nem terjed. Az utóbbi tíz évben nemcsak Magyarországon, de a környező országokban is mind gyakrabban kerül megállapításra kutyákban és macskákban.
Petével szaporodik. A tavi kagyló puhatestű rokonától, az éti csigától abban különbözik, hogy vízben él, kopoltyúval lélegzik, és fej nélküli testét két félből álló héj védi. Az orvosi pióca Dús aljnövényzetű állóvizek lakója.
A férgek mozaik hosszú állat zöldesfekete alapszínével tökéletesen beleolvad környezetébe. Más piócáktól, hátoldalának fekete foltokkal díszített vörösessárga csíkja különbözteti meg. Hosszúkás, gyűrűkből álló testének elülső része keskenyebb, mint a hátsó.
Csupasz, nyálkás bőre egész felületén lélegzik. Bőrizomtömlőjével kitűnően úszik, míg az aljzaton erőteljes izomzatú tapadókorongjaival araszol. Az orvosi pióca a gyűrűs férgek vérszívó képviselője.
Természetismeret 6.
Napos, meleg időben a part közelében les férgek mozaik. Rejtekhelyéről az áldozat által keltett vízmozgás csalja elő. Keskenyebb testvégének tapadókorongjával ráakaszkodik a gerincesekre. Tágulékony bélcsatornájában saját testsúlyának ötszörösét is meghaladó vérmennyiséget képes tárolni, melynek emésztése fél évig is eltarthat.
Nyár elején az orvosi pióca a vízpart talajába rakja petéit. A petéből kikelő, átalakulás nélkül fejlődő kis piócák a következő tavasszal visszatérnek a vízbe, és folytatják szüleik élősködő életmódját.
Napjainkban az orvosi piócák száma a mocsarak lecsapolása és a túlzott gyűjtés miatt csökken. Álló- és lassú folyóvizeink aljzatának gyakori élőlényei: tavi kagyló.
Jellemzők[ szerkesztés ] A gyűrűsférgek az ősi laposférgekből alakultak ki a kambriumi robbanás idején.