Szarvasmarha génmentési program a HáGK-ban

Típusú szarvasmarhák, Állattenyésztés 1. Szarvasmarha, juh, ló | Digitális Tankönyvtár

A magyar szürke

Vércse a fehér szőrök többsége sárgavércse, vörösvércse Fakó keselyfakó pigmentes bőrrel, sárgásszürkesötétfakó pigmentált bőrrelbarnásszürke, barnássárga Pirók keselypirók pigmentes bőrrelsárga v.

Cserélődése a szőrváltás. A szőrváltás időtartama az elhelyezés módjától és a takarmányozástól függ; hiányosan takarmányozott állatokon elhúzódhat. A szarvasmarha színeződése döntően a fajtajelleg kifejezője.

A fajtaazonosságon túl a színeződésnek túlzott jelentőséget nem szabad tulajdonítani színformalizmus. A szín és a termelés között nincs összefüggés. Bizonyos körülmények között pl.

Számos bizonyíték ismert arról, hogy a pigmentált bőrű, illetve szőrzetű egyedek kevésbé érzékenyek a környezet hatásaira, az inszolációra. A szarvasmarhafajon helminthiasis következtetés a fajták nagy száma nagy változatosságot okoz a színeződésben.

Vannak színeződés szerint egymástól határozottan elkülöníthető fajták pl.

Szarvasmarha génmentési program a HáGK-ban | HáGK

USA—kanadai holstein-fríz és holland lapály. A pigmentanyag eloszlása szerint vannak egyszínű, eltérő színárnyalatú és tarka szabályos és szabálytalan fajták. Feltétlenül megjegyzendő, hogy az ivari dimorfizmus azonos fajtán belül jelentős színbeli eltéréseket okozhat. Bizonyos színárnyalatbeli különbséget okozhat a szőrváltás pl. A legfontosabb színeket a A színek öröklődésével kapcsolatos ismereteket A kvalitatív tulajdonságok c.

Jurassic férgek

A különböző testtájak jellemző színeződési formái a fajtajelleg kifejezése miatt szintén fontosak lehetnek. A szutyak: hússzínű, ha pigmentmentes, lehet vörösbarna, májszínű, palaszürke, világosszürke, foltos különböző színű pigmenttelmárványozott fekete, szürke foltokkal és fekete. A szarv: fehér, sárgásfehér, viaszsárga, ha pigmentmentes, de lehet barna, fekete, szürke, fekete végű.

A charolais fajta bemutatása

A köröm: viaszsárga, sárgásfehér pigmentmentessárgásvörös, barna, fekete, palaszürke, sávozott. A színeződéshez tartoznak az ún. Az egyéb testtájak színeződési jellegzetességei: hátszíj: típusú szarvasmarhák gerinc mentén húzódó fehér csík; öv: változó szélességű, körkörös sáv a váll mögött; pólya: néhány cm-es körkörös sáv az alkaron, illetve alcombon; szár- félszár- csüd- pártakesely színes végtagú fajtákban. A szarvasmarha testtájainak küllemi sajátosságai A fej alakulásából a fajtajellegre, az ivarjellegre, a szervezeti finomságra, illetve típusú szarvasmarhák következtethetünk.

Különbség van a különböző hasznosítási típusok fejalakulása között is. A típusú szarvasmarhák típusú állatok feje hosszabb, finomabb, típusú szarvasmarhák hústermelő típusúaké rövidebb, szélesebb, burkoltabb. Hasznosítási típustól függetlenül fontos, hogy a szemek mérsékelten kintülők, kifejezőek legyenek. A vad, tunya vagy bágyadt tekintet nem megfelelő vérmérsékletre, illetve kifogásolható egészségi állapotra utal.

A szutyak — tág orrnyílással — mérsékelten nedves és hideg legyen. A szarv alakja, nagysága elsősorban a fajtától és az ivartól függ.

A rendszertani besorolásban is szereplő hosszú szarvú, rövid szarvú és szarvatlan fajtákat ismerjük. A hosszú szarvú fajták jórészt a primitív származási csoporthoz tartoznak, a legtöbb országban őshonos géntartalékként tenyésztik őket.

A nemesített és kultúrfajták rövid szarvúak, szarvalakulásuk, hasznosításuk részben a kialakulási tenyészterület szerint változik. A hegyi fajtacsoportba tartozó szimentáli, pinzgaui stb. A lapály fajták holland lapály, angelni stb. A szarv felülete egészséges állaton sima, fényes, amely egyben az élénk anyagcsere jele is. Régi tenyésztői gyakorlat szerint az életkort a szarvgyűrűk segítségével határozták meg.

minden helmint elleni készítmény

A szarvgyűrű az elléseket jelentette és abból következtettek az életkorra. Ennek ma már nincs jelentősége. Egyes fajtákra angus a szarvtalanság jellemző.

Újabban a szarvalt fajtákban is nemesítettek szarvatlan vonalakat hereford, hegyitarka. A fül szőrözöttsége, vastagsága a szervezet finomságára, illetve durvaságára utal. A túlságosan vékony, szőrhiányos, ún.

Könnyen kezelhető, nyugodt fajta, éppen ezért a kezdő húsmarha-tenyésztőknek is javasolható. A charolais a tiszta hústermelésben homogén és nagyon jól kitenyésztett. A fajta előnye a többi húsfajtával szemben elsősorban a hizlalásban elért súlygyarapodás során és a vágóhídon mutatkozik meg.

A nyak a tejtermelő típusú fajtákban hosszú, kissé lapos, szikár izomzatú, jól kirajzolódó nyak- és torokéllel. A kombinált hasznosítású, illetve húshasznú állományokban középhosszú, jól izmolt legyen.

A lebernyeg egyes fajták egyedein hiányzik lapálymásokon kifejezett hegyitarka.

Tartalomjegyzék

Méretéből a szervezeti finomságra következtethetünk. A mar a típusú szarvasmarhák legmagasabb pontja. Anatómiai alapját az elülső hátcsigolyák tövisnyúlványa, a lapockaporcok és a kapcsolóöv izomzata adja. Kettős hasznosításúakban a széles és jól izmolt mar a kívánatos.

belfergesseg tunetei babaknal aszcariasis átviteli mechanizmus

A süppedt, barázdált mar a szervezeti lazaság jele. A vállak simán, szorosan és erősen illeszkedjenek a törzshöz. Mozgás közben a lapockaporc felső pereme függőleges irányba jelentősen ne lengjen ki, és a könyök se távolodjon el túlságosan típusú szarvasmarhák törzstől. Igás hasznosításban a hosszú, dőlt lapocka a kívánatos.

Ami a szarvasmarhára vonatkozik. Kis szarvasmarha Ez adja a hús, valamint szinte az összes tej és tejtermék mennyiségének több mint felét.

A könyök eltávolodása a törzstől — egyéb tünetek mellett — előgyomor-átfúródásra is utalhat. A hát csontos alapját a hátcsigolyák és oldalt a bordák adják. Hosszú, egyenes, feszes, és lehetőség szerint vízszintes legyen. Whitewash exe hát izmoltsága csak húshasznú és kettős hasznosítású állományokban fontos követelmény, típusú szarvasmarhák az itt húzódó hosszú hátizom kiváló minőségű, I.

Hibás hátalakulás: a hajlott típusú szarvasmarhák 4—6 cm mélyen behajlik és a pontyhát felfelé ívelt 9. Növendék állatokon a hátvonal hátrafelé emelkedik túlnőttségez az első és a hátulsó végtagok eltérő növekedési üteméből adódik.

Az ágyék, a hát és a medence összekötő szakasza a küllemi bírálatkor különösen fontos testtájék.