Gazdaszervek és paraziták koevolúciója

Herbivor rovarok fajgazdagsága erdei fákon Csóka, György Erdészeti Tudományos Intézet Az erdei fafajok jelentősen eltérnek egymástól atekintetben, hogy milyen fajszámú és milyen struktúrájú herbivor rovaregyütteseket tartanak el Megjegyzendő, hogy az egy-egy fafajon élő rovarok száma hosszabb időszakra vonatkoztatva gazdaszervek és paraziták koevolúciója állandó.

Egyrészt bevándorlásból eredően is gazdagodhat egyes tápnövények rovaregyüttese, másrészt pedig a honos rovarfajok tápnövényköre is bővülhet. Ez utóbbi vonatkozásban sajátos szerepet játszanak az elegyetlenül telepített honosított fafajok. Az életben maradó töredékből azonban már néhány generáció alatt kiszelektálódhat egy olyan populáció, amely sikeresen tudja hasznosítani az új tápnövényt.

A Nagy-Britanniában végbement jelentős fenyvesítés hatására pl. Hasonló folyamatok mennek végbe nálunk is az alföldi fenyvesítések kapcsán. Példaként egy övesbagolyfaj Catocala sp. Az egyes fafajok konzumens rovaregyüttesének fajgazdagsága számos tényező együttes hatása által determinált.

Terjedelmi korlátok miatt közülük gazdaszervek és paraziták koevolúciója a jelentősebbeket, azokat gazdaszervek és paraziták koevolúciója csak vázlatosan, hatásmechanizmusuk részletes ismertetése nélkül tekintjük át. Sok elemzés bizonyítja, hogy a nagyobb áreájú fafaj általában több rovarfajt tart el, mint a kevésbé elterjedt Southwood, ; Kennedy és Southwood, ; Leather, Habár ez az összefüggés egyes rovarcsoportokra lebontva nem mindig egyértelmű, a teljes herbivor rovaregyüttesre vonatkoztatva mindenképpen gazdaszervek és paraziták koevolúciója a helyét.

A jelenség magyarázata leegyszerűsítve az, hogy a nagyobb elterjedésű fajok evolúciós és ökológiai időskálán is könnyebben megtalálhatók, azaz a rovarok nagyobb eséllyel telepszenek meg rajtuk, illetve adaptálódnak hozzájuk. Ugyanezen okoknál fogva az áreanagyság mellett az adott fafaj tömeges előfordulása is a nagyobb herbivorfaj-szám irányába hat. Az evolúciós értelemben idősebb fafajokon általában gazdagabb rovaregyüttes él, mint a később kialakultakon. Ennek oka nyilvánvalóan az, hogy hosszabb evolúciós időtartam során több rovar adaptálódhat az adott fafajhoz.

A nagy termetű, hosszú életű, strukturálisan változatos fafajok több rovarfajt tartanak el. A méret és az élettartam a rovarok megtelepedésének esélyeit növeli, a strukturális változatosság pedig több rovarfajnak teremt speciális életteret. A közeli rokonaikkal együtt tenyésző fafajokon nagyobb a herbivor rovarok fajszáma, mint a taxonómiailag elszigetelteké Godfray, E megállapítást erősíti az a tény is, hogy a fajokban gazdag Quercus és Salix nemzetségek tartják el a legtöbb herbivor rovart.

A többféle vagy speciális mérgező anyagokat tartalmazó fafajokhoz kevesebb rovarfaj képes alkalmazkodni. Ez lehet egyik magyarázata pl. Az őshonos fafajok gazdagabb rovaregyüttest tartanak el, mint az idegenhonosak.

Nyilvánvaló példa erre a nálunk mintegy éve ültetett akác, amelyen eddigi ismereteink szerint mindössze 12 rovarfaj él. Ugyancsak meggyőző a kiterjedten telepített vöröstölgy példája is. Habár méretében, élettartamában, struktúrájában nem tér el alapvetően a nálunk honos Gazdaszervek és paraziták koevolúciója és paraziták koevolúciója fajoktól, herbivor rovarainak száma csak töredéke az őshonos tölgyekének.

Rovaregyüttese szinte kizárólag polifág fajokból áll, a hazai tölgyekre jellemző specialista rovarfajok ez idáig nem voltak képesek megtelepedni rajta. Így pl. A felsorolt összefüggések együttesen indokolják azt, hogy nálunk miért éppen az őshonos tölgyeken él a legtöbb herbivor rovarfaj. A tölgyek egyedi szinten is kiemelkedő szerepet játszanak a fajgazdagság fenntartásában.

Nagy termetű, idős kocsányos tölgy egyedeken pl. Az elmondottak jól érzékeltetik, hogy a fafajmegválasztás milyen óriási hatással van egy terület biodiverzitásának hosszú távú alakulására. Kétségtelen, hogy az ültetvényekben termesztett idegenhonos fafajoknak gazdasági hasznuk mellett ökológiai funkciója is lehet szénmegkötés, talajvédelem stb.

Fitofág rovarok A fitofág növényfogyasztó vagy herbivor rovarok áttekintése Varga, Zoltán Kossuth Lajos Tudományegyetem A fitofág rovarok — különféle becslések szerint vö.

Price, ; Southwood, ; Strong et al. Képviselőik, a rovarok általánosan használt rendszerezését alapul véve, tíz rovarrend között oszlanak meg. Közülük itt csak a fontosabbakat említjük. Egyenesszárnyúak — Orthoptera Szájszerveik rágó típusúak, csak részben fitofágok.

Tartalomjegyzék

A növényi eredetű táplálék feldolgozásában nagy jelentőségük van a cellulózbontó szimbionta baktériumoknak. Két alrendre tagolódnak. A szöcskék hosszú csápúak, tojócsövük szabadon álló, hallószerveik giardia headache elülső láb tibiáján vannak. Sok fajuk részben vagy teljesen ragadozó pl. A sáskáak rövid csápúak, tojócsövük ún. Legtöbb fajuk teljesen fitofág. Egyes fajaiknál — tömeges elszaporodásuk esetén — ún.

Poloskák — Hemiptera Szúró-szívó szájszervűek, csak egy részük fitofág.

Ezek a gazdanövény nedveivel táplálkoznak. Számos családra tagolódnak, a legfontosabb fitofágok a pajzsos-poloskák — Scutelleridae, a címeres poloskák — Pentatomidae, a karimás poloskák — Coreidae és a mezei poloskák — Miridae családjaiba tartoznak. Kabócák, levéltetvek, pajzstetvek — Homoptera A rend valamennyi képviselője fitofág.

Szúró-szívó szájszervűek. Egy részük a növények föld feletti részein hajtásokon, leveleken gazdaszervek és paraziták koevolúciója, mások a gyökereken szívogatnak pl. Sok közöttük a gubacsképző, pl.

Több, morfológiailag és életmódban jelentékenyen eltérő alrendre tagolódnak. Az énekes kabócákhoz változatos méretű fajokat magukban foglaló családok tartoznak. Közismertek a feltűnő méretű, gyakran fák gyökerén, több évig fejlődő énekes kabócák Cicadidae.

Gazdaságilag legjelentősebbek az apró termetű, lágy szárú és fás növényeken egyaránt szívogató mezei kabócák Cicadellidae. A növénytetvek alrendjében az ugró levéltetvek levélbolhák szabadon élő vagy gubacsképző fitofágok, általában apró kabócákra emlékeztető gazdaszervek és paraziták koevolúciója. A liszteskék fehér, viaszos bevonattal fedett, apró rovarok. Lárváik hát—hasi irányban lapítottak. A levéltetvek igen fontos, gyakran bonyolult nemzedék- és gazdaváltással fejlődő fitofágok. A gazdaváltást végző nemzedékek egyedei szárnyasak, a több generáción át adott gazdanövényhez kötött — rendszerint szűznemzéssel partenogenezis szaporodó — nemzedékek egyedeinek szárnyai csökevényesek.

Vírus – Wikipédia

Sok gyökéren élősködő és gubacsképző alak is van köztük pl. Adelgidae család.

Számos fajuknak van komoly gazdasági jelentősége. A pajzstetvek nőstényei helyhez és gazdanövényhez kötött, szárnyatlan, pajzsszerű héjjal vagy viaszbevonattal fedett alakok, gyakran szűznemzők és elevenszülők. Gazdaszervek és paraziták koevolúciója aprók, egy pár szárnyuk van, lárváik a nőstényekhez hasonlóak.

Sok fajuk gazdaságilag fontos. Bogarak fedelesszárnyúak — Coleoptera A rovarok legváltozatosabb és legnagyobb fajszámú rendje. Bár nagy részük nem fitofág, hanem ragadozó vagy detrituszevő, egy sor fajgazdag családsorozatuk és családjuk van, amelyek részben vagy teljesen fitofágok.

A ragadozó bogarak alrendjében kivételes eset, hogy a futóbogarak Carabidae egyes fajai fitofágok, sőt gazdasági kártevők is lehetnek. A vegyes táplálkozású bogarak alrendjébe tartozó fontosabb gazdaszervek és paraziták koevolúciója közül a ganajtúrók legtöbb faja nem fitofág, hanem trágya- és korhadékevő, azonban a ganajtúrófélék családján Scarabaeidae belül a cserebogárfélék alcsaládjába számos, gazdaságilag is fontos fitofág tartozik, amelyek kifejlett rovarként lombfogyasztók, lárváik pajor, csimasz pedig gyökereket károsítanak.

A levélbogarak igen fajgazdag, zömmel fitofág, esetenként elhalt fában élő rovarokat magában foglaló csoport. A cincérek Cerambycidae lárvái endofágok, élő és elhalt, többnyire fás növényi részekben élnek; imágóik szabadon élő fitofágok pl.

A levélbogarak Chrysomelidae az egyik legnagyobb és legváltozatosabb bogárcsalád, amelyek közt számos fontos kártevő faj van. Az ormányosbogarak a legnagyobb fajszámú bogárcsoport, több mint 60 leírt fajjal.

Ennek oka igen erős tápnövény-specializációjuk. A cickányormányosok Apionidae lárvái endofágok, főleg magvakban, néha szárakban, gyökerekben táplálkoznak. Az ormányosbogarak Curculionidae lárvái is változatos életmódú endofágok, lábatlanok, a növények legkülönbözőbb részeiben magvakban, szárakban, levelekben, gyökerekben, de pl.

Gazdaságilag különösen fontosak a termésekben fejlődő fajok, pl.

Hártyásszárnyúak — Hymenoptera Két alrendjük közül az egyik zömmel fitofág alakokat foglal magában, a másik tagjai igen változatos életmódúak. Szájszerveik ennek megfelelően alakultak. A növényevő darazsak alrendje a hártyásszárnyúak filogenetikailag ősi csoportja. Petéiket fűrészes élű tojócsövükkel általában élő vagy elhalt növényi szövetekbe helyezik el. Gyakorlati jelentőségűek a fadarazsak, amelyek lárvái fák gyakran fenyőfélék belsejében fejlődnek.

Nagy termetű, filogenetikailag ősi jellegeket mutató alakok. A levéldarazsak közül a fésűs fenyődarazsak Diprionidae seregesen élő álhernyói tűlevelű fák leveleit fogyasztják.

A levéldarazsak Tenthredinidae több alcsaládra oszló, heterogén, nagy fajszámú csoport. Álhernyóik szabadon élők, rendszerint lombfogyasztók. A tojócsöves és fullánkos hártyásszárnyúak többsége nem fitofág.

Egyes csoportjaik fitofág csoportok jelentős parazitoidjai pl. Igen specializált életmódú fitofágok tartoznak a gubacsdarazsak Cynipidae családjába.

Különösen sok fajuk fejlődik tölgyeken Quercus spp. Kétivarú és szűznemző nemzedékeik a gazdanövény más-más részén pl. Lepkék — Lepidoptera Lárváik hernyók nagy többségükben fitofágok. Sok filogenetikailag ősi alak endofág, a fejlettebb csoportok zöme lombfogyasztó. A kifejlett lepkék rendszerint folyékony táplálék felvételére specializáltak, de van köztük néhány — filogenetikailag ősi — pollenfogyasztó és elég sok, imágóként már nem táplálkozó alak.

Leggyakrabban mint nektárfogyasztók és beporzók kerülnek kapcsolatba a növényekkel. Gyakorlati jelentőségük csupán a fejlettebb, ún. Számos családba fontos fitofágok tartoznak. A molyok általában apró termetűek, de vannak kivételek is, pl.

Lárvaként gyakran zsír- vagy keratintartalmú, állati eredetű anyagokat fogyasztanak. Mint fitofág lárvájúak, fontosak bizonyos aknázócsoportok pl. Gracillariidaea pókhálós molyok Yponomeutidae és egyes zsákhordók pl. Az ide tartozó csoportok túlnyomó többségének imágói már nem táplálkoznak. A farontólepkék rendszerint nagy termetűek. Endofág lárváik többnyire fás növényekben élnek, pl.

A sodrólepkék a lepkék egyik nagy fajszámú csoportja. A sodrólepkék vagy iloncák Tortricidae családjába számos gazdasági jelentőségű lombfogyasztó és endofág pl. A tűzmolyok vagy fényiloncák változatos életmódúak, hernyóik zömmel endofágok pl. A pillangók közismert családjaiba változatos életmódú fitofágok tartoznak.

Hogyan alakul ki a szívférgesség? Nézd meg filmünket, mi történhet egy szúnyogcsípéssel!

Lárváik zömmel lágy szárú növényeken élnek. Lombosfákon és cserjéken egyes tarkalepkefélék Nymphalidae, pl. Az araszolólepkékhez tartozó kis fajszámú sarlósszövők Drepanidae hernyói mind lombfogyasztók. Az araszolólepkék Geometridae képezik a lepkék egyik legnagyobb fajszámú csoportját. Több alcsaládjuk közül egyesek főleg lágyszárúakon fejlődnek, mások hernyói főként fákon-cserjéken élő lombfogyasztók pl.

A szövőlepkék többnyire termetes, zömök lepkék, hernyóik jórészt fás szárú növényeken fejlődnek pl.

Navigációs menü

A szenderek imágói gyors és kitartó röptű, hosszú pödörnyelvű nektárfogyasztók, hernyóik egy része lágyszárúakon, zömük azonban fákon és cserjéken táplálkozik. A bagolylepkék a rend legnagyobb fajszámú csoportja. A medvelepkék Arctiidae dúsan szőrözött hernyói lágyszárúakon, ritkábban cserjéken fejlődnek.

Egyik alcsaládjuk lárvái zuzmóevők. Tipikus lombfogyasztók a púposszövők Notodontidae és a búcsújárólepkék Thaumetopoeidaede ilyen a gyapjaslepkék Lymantriidae hernyóinak zöme is.

Sok fajuk gazdasági kártevő. Legfajgazdagabb és legváltozatosabb életmódú a bagolylepkék családja Noctuidae. Számos alcsaládra tagolódó fajaik között lombfogyasztók, lágyszárúakon fejlődők, avar- és detrituszfogyasztók és speciális életmódú endofágok is vannak.

Erdészeti ökológia

Sok közöttük a gazdasági kártevő. Kétszárnyúak — Diptera A kifejlett alakok között vannak nektár- és pollenfogyasztók, túlnyomó többségük azonban nem fitofág.

Hét olyan légycsalád van, amelynek lárvái jelentős részben növényekben fejlődnek. A fitofág lárvák egy része csak szimbionta mikroorganizmusokkal együtt élve tudja táplálékát hasznosítani. A fonalascsápú kétszárnyúak szúnyogok egyetlen — zömmel — fitofág lárvájú csoportja a gubacsszúnyogok Cecidomyidae családja.

A kifejlett gubacsszúnyogok nem táplálkoznak. A gombákban fejlődő gombaszúnyogokat Mycetophilidae család ma már nem tekintjük fitofágnak.

A rövidcsápú kétszárnyúak legyek alrendjébe tartozó, giardia nell uomo nagyszámú család közül aránylag kevés a fitofág. A harmatlegyek Drosophilidae családjának többsége nem fitofág.